Prológus

Izgatottan várom ma a postát, ugyanis ma derül ki, hogy felvettek e a Stanfordra. Nem aludtam semmit úgy izgultam és amikor láttam a házunk előtt elhaladó postáskocsit, olyat sikítottam, hogy a szomszédok fontolgatták, hogy kihívják a rendőrséget.Gyorsan lerohantam a lépcsőn, ügyelve az öcsém játékszereire, nehogy elessek bennük, feltéptem a bejárati ajtót  és konkrétan a postás kezeiből ráncigáltam ki a leveleket. Miután megtaláltam a keresett borítékot, remegő kézzel és zakatoló szívvel téptem fel.

Tisztelt Nastya Polenova!

Gratulálunk, Ön felvételt nyert a Stanford egyetemünkre...

A lényeg ennyi volt. Elolvastam. Nem hittem a szememnek, úgy ujjongtam mint még sose. Berohantam a házba és üvöltve hívtam anyát.

- Felvettek! - borultam a nyakába - Anya, érted? Felvettek! 

- Gratulálok édesem! - ölelt szorosabban. 

- Mi történt? - jött közelebb Max, az öcsém.

Mit sem törődve azzal, hogy tönkretesszük egymás életét és egy jó szót nem szólunk egymáshoz, odarohanok hozzá és felkapom az ölembe, majd végigpuszilom az arcát, miközben üvölt.

- Tegyél le Nastya, tegyél már le! - rúgkapál - Beléd meg az ördög szállt?

- Jaj Maxie, örülj mert szeptembertől nem leszel a célpontom - beletúrtam a hajába, meghúztam és rohantam föl elújságolni a hírt, legjobb barátnőmnek.